27/03/2024
Szabó Győző Toxikomája igen felkapott könyv az utóbbi időben főképpen, hogy film is készült belőle.
Kreatív íráson azt tanuljuk, azt tanítjuk, hogy minden könyv elején szerződést köt az író az olvasójával. Viszonylag hamar ki kell derülni, hogy nagyjából mire számítson az olvasó, és az írónak ehhez a felajánlott szerződéshez kell tartania magát végig.
Számomra egy ilyen történet azt sugallja, hogy egy jellemfejlődéssel fogok találkozni, amiben a szereplőm kimászik a drogpokolból, közben a személyisége változik, erősödik. Kíváncsi vagyok a megéléseire, a kapcsolataira, arra, hogy a környezete hogyan éli ezt meg, hogy ő hogyan tekint magára. Ezt vártam. Ehelyett ki lettem képezve abból, hogy mit hogyan kell, és érdemes szívni, szúrni, tolni. Igaz, ezt a szubkultúrát remekül megismerhetjük belőle, bár én erre voltam legkevésbé kíváncsi. Inkább az érdekelt volna, milyen ez a fajta élet úgy, hogy családja van valakinek, hogy minden elérhető nőt „megkúr”, miközben otthon felesége, gyereke van, Milyen három nap kimaradás után hazamenni? Milyen a bűntudat, a lelkifurdalás, hogyan számol el valaki azután a szeretteivel, amikor lejön a szerről?
Hol a lélek? Hol a fejlődés?
Nem láttam. A könyv legértékesebb részei azok a jegyzetek voltak számomra, amikben a pszichológus beszél arról, hogyan működik a függő ember elméje. Viszont nem ismertem meg jobban a szereplőt a könyv végére, mert önmagából semmit nem mutatott, csupán megírta a vele történteket. Azt mondják, ez egy mélyen őszinte könyv. Én nem éreztem annak, de tagadhatatlanul érdekes. Olvasd el akkor is, ha még nem döntöttél arról, milyen szerrel szeretnéd tönkretenni magad, kiváló kézikönyv lesz hozzá a Toxikoma, és olvasd el akkor is, ha már rajta vagy az úton, és szeretnél időben megállni.
Voiz Hangoskönyvtár
👇🏻📚👇🏻
