27/06/2026
Nem mindegy, milyen időtávon vizsgáljuk azt, hogyan gondolkodunk a saját érzéseinkről. Új cikk!
Munkatársaink Hann Flóra, Rónai Levente és Polner Bertalan a rágódás (rumináció) különböző formáit vizsgálták Kéri Szabolccsal közös új munkájukban. A fő kérdésük az volt, hogy a pillanatnyi „épp most ezen kattogok” élmények és a tartósabb, általános rágódási hajlam hogyan kapcsolódnak az érzelmekhez a mindennapokban. Egy közel 4 héten át tartó vizsgálatban a résztvevők naponta többször számoltak be arról, hogyan érzik magukat, és mennyire rágódtak az érzelmeiken az elmúlt pár órában.
Az eredmények alapján a rágódás és a negatív érzelmek kapcsolata elsősorban nem a rövid távú ingadozásokban fejeződik ki. Sokkal inkább az számít, hogy összességében mennyire jellemző valakire ez a gondolkodásmód: a tartósabb, „átlagos” rágódási szint 2–3-szor több különbséget magyarázott a negatív érzelmekben, mint az, hogy az adott órákban valaki éppen többet vagy kevesebbet rágódott a szokásosnál.
Érdekes módon az átfogó önjellemzések és a mindennapi életben mért rágódási szint csak mérsékelten fedtek át egymással. Ráadásul a mindennapi mérésekből képzett „átlagos rágódás” jobban jelezte előre, ki él meg több negatív érzelmet, mint az átfogó önbeszámolók.
A kutatás fontos tanulsága, hogy amikor lelki folyamatokról gondolkodunk, nemcsak az számít, mit mérünk, hanem az is, milyen időtávon. A mindennapi tapasztalatok adatalapú összegzése sokszor pontosabb képet adhat, mint egy egyszeri, általános jellemzése önmagunknak.
A tanulmány itt olvasható: https://www.tandfonline.com/doi/full/10.1080/02699931.2026.2632966
