14/07/2026
Azon gondolkozok, hogy hol van az emberi racionalitás határa, mennyire lehet őszintén kommunikálni az emberekkel.
Természetesen az első kérdésre tudom a választ, mindenkinek ott van a határa, amit hitrendszerként magára szedett a gyermeki és felnőtti életében, illetve amennyire azok módosultak a saját tapasztalatok által. Tehát mindenkinek abszolút máshol.
De vajon elbírnánk, ha megtudnánk azt, hogy a világunk nagyon sok olyan részből áll, amiről még csak nem is sejtjük, hogy létezik?! Hogy a szabad akaratunk teljesen mást jelent, mint amit mi szabadságnak gondolunk?! Egyáltalán mennyien lehetnek, akik ezt tényleg tudni akarják? Nem befogadni képesek, hanem egyszerűen csak tudni szeretnék a valóságot, kíváncsiak az apró részleteire. Belelátni a nagy rendszer működésébe, ami alapjaiban határozza meg mindenki helyét, szerepét, együttműködési kötelezettségeit, lehetőségeit, feladatát.
Szeretnék őszintébben írni itt a terápiák mögöttes folyamatairól, nem csak a nagy általános terápiás megfigyelésekkel próbálva lefedni és megmutatni valami olyat, amire azok egyébként nem annyira alkalmasak.
Kedvesek, akik járnak hozzám, mit gondoltok erről? Hol nem mosódik össze a modern spiritualizmus (amit elképesztően kerülni szeretnék továbbra is) az ősi tudással, mennyire lehet azt felemlegetni úgy, hogy a legtöbben a megértést éljék meg és ne átfedést lássanak benne?
Bocs az AI képért, erre egyszerűen nem volt jó képötletem.
