05/05/2025
Saba hifi studio 8060 képei
SABA Hifi Studio 8060.
Megboldogul ifjonci koromban TV szerelőként, a SABA készülékeket a bibliai, mitológia „Sába királynője” névadóval büszkélkedő, nagyon német cég minőségi termékeként tiszteltük. A német (nyugat) és a minőség az stimmelt. De a márkanévnek semmi köze a nevezett, a mitológiában meg nem nevezet királynőhöz. (amúgy „Saba” egy délarábiai terület, ahol is a hölgy kinek nincs meg valódi neve, titulusa révén uralkodott és azért tudunk róla, mert Salamon királyt meglátogatta. (biblia) (HA ugyan igaz.) A SABA (Schwarzwälder Apparate-Bau-Anstalt), magyarul: "Fekete-erdő Készülékgyártó Intézet") egy német elektronikai vállalat (volt), amelyet 1923-ban alapítottak Triberg im Schwarzwaldban (Fekete-erdő), a mai Baden-Württemberg területén, de a cég gyökerei 1835-re nyúlnak vissza, mikor is órát gyártott egy „Nehéz” nevű úr. Mi meg Bécsbe lábon tereltünk marhát.
Szóval az olvasmányosnak szánt vissza és kitekintés után a gép. Szegény rádiót eléggé lelakott formában kaptam kézhez. Eléggé kiforrott és masszív gépezet. Audió végfokai a korra és a későbbiekre is jellemző 2N3055-ös tranyókkal felépített kvázi komplementer mintegy 15W-nyí hangteljesítményt nyújtanak. Kellemes hangzású készülék. Ezeken kívül a gépben több tíz JFET és bipol tranyó mellett a sztereó dekóderben egyetlen IC dolgozik. Felépítése részben moduláris és 7 különálló panelt tartalmaz. Feltűnő a tömeggyártásra való felkészítettsége, mellyel a sok beállítási pontot igyekeztek egyetlen mérőcsatlakozóra összehozni. Na azért ez, műszaki okokból, nem teljesen sikerült. De kb. a felét az RF résznek egy csatlakozón lehetett bemérni a gyári indításkor. A kaszni részben fa, MDF, HDF lemezek, némi fémvázon, alul és elől sok, sok ABS-sel takarva. Viszont semmi patent, mint ma, ám annál több csavar! A műanyag fődarabokban a csavarok beleépített sárgaréz fogóanyákban vannak ezért tartósabb és szinte tetszőleges számban oldhatóak a kötések, mint manapság. Ugye aki szerel, annak nem kell bemutatni, hogy a mai „önmetsző csavar a vékonyka műanyagban” mivel is jár. Még ha visszatekerésnél nem is vág új barázdát az odafigyelő kezek miatt a csavar, a néhányadik ki-be csavarás után kikopik, elvásik az anyag és nem fog a csavar. De van olyan is, hogy az első becsavaráskor, még a gyárban megszakadt a műanyagban a belekarmolt menet és a kicsavaráskor ez ki is hozza a szuper kínai csavar. Jó esetben találni odavaló, vagy legalábbis alkalmas csavart, ha van még ott olyan műanyag, ami megfoghatja…..
Többszörös hibával (fél oldal nem szól, mély és magaszhangszín szabályozó hibával, recsegéssel, skála és egyéb világítás hibával, sztereó rádióvétel nélkül), törött kasznival és hiányos potigomb készlettel kaptam kézhez. És még gépolaj is volt rajta. Talán valami műhelyben szolgát háttérzajként.
Kinyitni nem kellett, mert a „fa” fedél gyakorlatilag azonnal szétesett, mikor a postás ragszallagokat levettem róla. Ezután kiadós ecsetes, kompresszoros, vakargatós por és pókmentesítés következett, ami ilyen korú gépnél üzemi. Azonnal feltűnt a hangszínszabályózó panel jelentős anyagfolytonossági hibája (tötrött). Ebben a készülékben nincs középhangszín szabályozó, úgynevezett „jelenlét”. De a nyákon kialakított rész volt. Amíg valaki le nem törte. Kitudja hogyan. Hogy mégis szólt az annak köszönhető, hogy a gyártáskor a panelen átkötéssel helyettesítették ezt az áramköri részt, és az nem sérült. Bár a magas hangszínszabályozó poti egyik lábánál is volt fóliarepedés. Meg kell jegyeznem, hogy igazi csúcsminőségű „Preh” gyártmányú, spiáter házas, és vastagon ezüstözött vezetésekkel és csúszó érintkezőkkel szerelt potikat találtam a gépben. Egyiket szét is kellett szedni, mert a csúszkanyél letört darabja beleesett és bele is szorult, ezért a hangerő potit nem lehetett minimum állásban ütközésig tolni. A potikat természetesen átmostam jófajta piros Contakt sprayvel. Ezt a kezelést az ISOStat jellegű kapcsolókon és az ezüstözött panelcsatikon is alkalmaztam, és meg is szűntek a recsegések, sercegések. Az FM hangoló potit nem kellett tisztogatni. Oly mértékig zárt házban volt, hogy azok egyetlen porszem sem jutott át. A végfok munkapontjait újra állítottam. A féloldalas balanszot és a féloldalas mélyátvitelt a végfok meghajtó visszacsatoló köri hidegítő kondijának szakadása okozta. Tettem bele újat. Másutt is találtam kirívó kapacvesztést egyes elkókon Azokat is cseréltem. Gondolom az újak nem tartanak majd 40 évekig. Merthogy a gyári kondik 1973-asok. Általános suliba jártam akkoriban. Skála izzók természetesen eldisszipálták már a számukra kiosztott wolfram mennyiséget. Erről nem csak a mérhető szakadás, de az üvegbúrákon lévő szürke foncsor is árulkodott. A műszert és a mechanikus memóriát világító izzók is így jártak. A sztereó visszajelző ugyan üzemképes volt, de az is hasonlóan járt kezeim által, mint az előzőek. Mivel esélyt sem láttam az eredeti izzók beszerzésére, hát kicsiny COB LEDeket forrasztottam előtét ellenállással alkalmas nyáklemezből kialakított hordozóra. Már csak a vibrálásukat (AC táp) kellett megszűntetni. Ezt egy Greatz híd és 1000uF-os kondi megoldotta…. volna, ha a kőr biztosítékuk nem ment volna ki. Csere és jó. Egészen pár percig, amikoris a biztosíték szépen felizzott és megszakadt. 500mA A 8 darab 5…10mA-es LED által… Nem. Ez valami más lehet. Zárlat nem, mert az azonnal kinyírta volna a biztit. Jobban megnézve egy szokatlan megoldás került elő. A készülékben az izzókat 7-8V nyi váltakozó feszültséggel táplálták. Ez még a csövektől örökölt 6,3V-os fűtőfeszültségre gyártott izzóinak öröksége. Itt persze nincsenek csövek. Viszont a sztereó dekóder 12-18V-os tápot igényel, de a trafó, ilyen feszültséget nem ad. Erre használták fel az izzókat is hajtó váltakozó feszültséget. Ezért egy egyszerű feszültségkétszerező áramkört rejtettek a fő hangológomb lendtömege alá. Ez a nehézség élvezetesebbé teszi az állomáskeresést. És eltakarja azt a két kondit és dupla diódát, amik a feszültségkétszerezést végzik. De kibányásztam, kicseréltem őket. A kiszedett alkatrészek érdeklődő megmérésekor derült ki, részint kicsit alul méretezték a kondik fesztűrését, és az ITT által gyártott kettős dióda igen magas szivárgó áramot mutatott. Ez melegedhetett, míg már nem is egyenirányított és kiégette e kis biztit. A javítás után a 630-as biztin, a LED cserék és a javítás eredményeként alig több mint 50mA folyt. Ki is cseréltem 200mA-esre. Egyben megoldódott a sztereó vétel helyreállítása is. A készüléken még egy kisebb, inkább csak a vételkészséget csökkentő jelenséget találtam, de ezt nem tudtam megigazítani. Ez kicsit szakmaibb dolog. Az FM sztereó vétel fizikai és adástechnika okok miatt nagyobb sávszélességet és nagyobb RF jelet igényel, mint a monó vétel. Ezt bárki is tapasztalhatja. A monó vétel még szinte tiszta, zajtalan, mikor sztereóban ugyanaz az adó már zajos, suhogós. Ezt a jelenséget a rádióvevő belső áramkörei is okozhatják. Jelen esetben a KF fokozat volt és van kissé széthangolódva. Valszeg ezt az idő, a kor okozhatta. Rendelkezésemre áll a technika, technológia, a gyakorlat, és a tudás is ennek javítására, de arra is, hogy a vasmagok a tekercsekben, melyek újra hangolásával javítható a jelenség, törékennyé válnak és még bele is szorulnak idővel a tekercs csévetestébe. Ha viszont ezeket sikerül eltörni, az további romlást idéz elő. Így hát próbatekerés után nem erőltettem. A sztereó vétel így is 60-65dBuV-nél már kifogástalan volt az 50-52 helyett. Miután és ezek után, (kb. 7-8 órai munka) másnap már rátérhettem a kaszni és a külső rendbetételére. A „fa” részeket megszabadítottam a ragasztó és ragszalag maradványoktól. A gyári festést valaki valami matt fehér beltéri nyílászárókra való lakkal (ezt csak úgy gondoltam, hogy beltéri…) átvonta. Ezt, ha le nem is, de átcsiszoltam. A keretet megragasztottam, meg is tűztem, illetve piciny facsavarokkal meg is erősítettem. A letört sarkokat kigletteltem. amíg ezek kötöttek, száradtak, a leszerelt előlapot elmostam, aztán zsírtalanítottam, aztán ahol lehetett políroztam. Egész szép lett, bár pár felirat, leginkább a be-ki kapcsoló gomb körül megkopott. Ez a patina. A műanyag alaplemezt is letakarítottam. A „fa” részeket fa mintázatú öntapis PVC fóliával ragasztottam le, vontam be. Bakker! Milyen egyszerű ezt leírni, de mennyit kínlódtam vele, mire némi Patex ragasztós biztatgatással a burkolat jól nézett ki. A tolópotik középcsúszkáinak törött kivezető szárait úgy toldottam, hogy 0,15mm-es vaslemezből kicsiny, illeszkedő szögletes csövecskéket hajtogattam, amikre ráragasztottam a frissen nyomtatott új szögletes gombokat. Az fő állomáskereső gombot pedig a bontott cuccaim közt lelt galvanizált gombbal pótoltam, némi toldozgatás után. Az előlapon bizonyos festések is voltak, a kellő kopással. De ezeket nem javítottam ki, mivel részint annyira nem voltak szembeötlőek, miután az előlapot megtisztogattam, részint ugyan ott voltak, ahol a feliratok kopásai is. Kapott még új filckorongokat a lábaira és kész. Pár nap járatás után készre jelentem.