Könyvkonnektor

Kezdolap
Magyarország
Budapest
Könyvkonnektor

Az e-könyves világ krónikása. Írókról, művekről, e-book elérhetőségekről. Kiadói híre De mi is az e-könyv? Technika, tartalom, szoftver, olvasási lázadás?

Az e-könyv megállíthatatlan, ostromolja a műveltségi bástyákat, egyes szegmensekben már vezeti is a trendeket. Megpróbáltam összefoglalni az e-book jelenséget egy kötetben. Az első kiadás azonnal elfogyott, most második, átdolgozott kiadásban, illusztrálva, tetemesen megnövelt tartalommal a Kossuth Kiadó vállalta a megjelentetést. A cím: e-book kalauz. A könyvkonnektor honlap a kalauz bővítése, fo

lytatása, javítása, az e-book téma könyvészeti site-ja. Jelenleg elérhető: http://konyvkonnektor.x8.hu
Végleges cím: ápr. 12-től: www.konyvkonnektor.hu

31/01/2021

Történelmi hangtár
Köröz a tű a bakeliten, ma pedig online hallgathatjuk a régi hanglemezekre feljátszott zenéket, sanzonokat, nótázásokat. A Magyar Kultúra Napján került ki a hálóra a hangrögzítés első száz évének magyar emlékeiből összeállított gyűjtemény. A szabadon elérhető fonotéka az Országos Széchényi Könyvtár lemezkollekciójából ad ízelítőt, Hangtár megszólítással. Várhatóan a leginkább hallgatott darabok a két háború közötti sanzonok, operettbetétek, kuplék lesznek. Ez a digitális wurlitzer nagyszerű előadók közreműködésével örökzöld slágereket szolgáltat. „Te vagy a fény az éjszakában” – énekeli Karády Katalin. „Néha-néha visszajönnek a tavaszi álmok”- hangzik el Kalmár Pál előadásában. A Blaha, mint köztér ismét megújuláson esik át a sajtóhírek szerint, naponta tízezrek utaznak át a kereszteződésben: hátha akad valaki, akinek eszébe jut, ki is volt ez a színésznő, akiről a tér a nevét kapta? Énekét 1910-es gramafon örökségben meglelheti az „Első Magyar Hanglemez Gyár” ránk maradt felvételén. A „Nagymama” operettből kaphatunk részleteket tőle, és magyar nóta összeállítás is felcsendül. A klasszikus zene gyűjtőnév alatt Kodály, Bartók, Erkel és Liszt művek történelmi felvételei érhetők el. Ide sorolódik az ötvenes évek kötelező szovjet műsorszámai közül Hacsaturján és Dunajevszkij Supraphon cégnév alatt kiadott lemezei is. Lehet tehát válogatni a múlt hangjaiból, a történelem itt - konkrét értelmezésben - megszólítja a hallgatót. Különösen fontos az is, hogy az érdeklődők megtapasztalhatják, hogy a nemzet könyvtára ma már nem kizárólag szöveges dokumentumokat szolgáltat széles körben, hanem a magyar kultúrkincs több ágazatának kiemelkedő teljesítményeit is, mint például a most bemutatott Hangtár emlékeit, a Digitális Képarchívum fotó és illusztráció gyűjteményét, vagy a Webarchívum honlap aratásának site kollekcióját. A képen: Blaha Lujza. További ismertető és bemutatás: www.konyvkonnektor.hu

04/01/2021

"Az igazságot nem lehet szavazattal eldönteni."

Itt az Újév. Miért ne lehetne filozófiáról beszélgetni?
Pauler Ákos a két világháború közötti Magyarország tekintélyes bölcselője volt. Hatással volt kora művészeire, íróira. Munkássága többféle filozófiai irányzatot felölelt, középponti kérdéskörei közé tartozott az erkölcs, az igazság lényegének megragadhatósága. Foglalkozott a művészet, az esztétika, a szép tematikájával is. Vallotta: „A kultúra nem egyéb, mint az igazság szolgálata emberi erőkifejtés által.” De ezt az igazságot keresni kell, kutatni, ez egy határtalanul gazdag alkotói munkaprogram. Korai írásai alapján Paulert platonistaként tartották számon. A nagy görög gondolkodó nyomán úgy vélte, hogy a széphez való emelkedés a következő fokokon történik: „… először egyes alakok szépségét ismerjük fel, majd bizonyos tettek szépségét, azután azt, hogy vannak szép ismeretek is, míg végül magát a szépséget pillantjuk meg, s ekkor válik az élet érdemessé arra, hogy végigéljük.” Egyszerű fogalmazásban, tisztán érthető értékfilozófia ez. Érdemes megismerni bővebben. Művei, köztük fő rendszertana, a „Bevezetés a filozófiába”, a Magyar Társadalomtudományok Digitális Tára portálról szabadon letölthetők. Tovább részletek: www.konyvkonnektor.hu

27/12/2020

Woyzeckiána
Tudunk már egyre többet a Kádár-korszak szövevényes kultúrpolitikai erőpróbáiról. Király István visszaemlékezései (Napló 1956-1989), vagy akár Illyés Gyula naplója (Naplójegyzetek három kötetben) szinte napi bontásban tárja fel ennek a kornak ideológiai ütközéseit, melyeknek végén vérre menő intézkedések következtek, következhettek. Aczél György, Pozsgai Imre, és tanácsadóik, mint Gyurkó László, Vitányi Iván közvetlenül avatkoztak be egy-egy mű, színházi produkció, film sorsába, a megszületésüktől kezdve a betiltásig, megcsonkitásáig, esetleg megtűréséig. Egy friss, december végén megjelent új könyvben részletesen ismerkedhetünk meg konkrétan a felső politikai vezetés körmönfont egyezkedéseivel, egy adott művészcsoport történetének állomásait követve. Az Orfeo, majd Stúdió „K” művész közösség ügyével maga Kádár János is foglalkozott. Így intette 1972-ben a pártot: „Ebben az országban nem lesz többé Orfeo-ügy.” Ez mit jelentett, azt már az apparátusnak kellett megfejtenie: egyrészt azt, hogy nem csinálnak az Orfeo-ból ügyet, másrészt azt, hogy nem lesz többé Orfeo. Továbbiak: www.konyvkonnektor.hu

20/12/2020

Könyv a színházról és a szembenézés pokláról
„Szabadságszigetek. Fodor Tamás és a Stúdió „K’” története 1978-ig. Beszélgetések, elemzések, rekonstrukciók” címmel jelent meg a napokban Sándor L. István dokumentum esszéje, középpontban a legendás Woyzeck előadás (1977) körültekintő szakmai analízisével, ám nem mellékesen, a darab próbafolyamata intimitásainak feltárásával is megtűzdelve. A terjedelmes kötet közel hatszáz oldala első ránézésre nagy falatnak tűnik. Ilyen nagy lélegzetű munkák publikálásához bátorság kell vagy valami nagy igazság. És persze iszonyatos kitartás, elmélyedési készség. Mindenképp elismerés a szerzőnek vállalkozása értékrendi magasságához. A tárgyválasztás, a témakifejtés félszáz lapnyi betűtenger után is megőrzi a bizonyosságot: nem lehet elégszer felidézni a hajdani Woyzeck teátrumot, a színházi bemutatóból társadalmi eseménnyé vált előadást. A darab úgy kezdődött: „Tessék, tessék…” majd lehullanak a piaci bábelőadás figurái, elvonódik a rozzant függöny, a néző félénken betalpal a térbe, szembe találja magát egy valósággal (maival, egykorival, jövőbelivel?): két eltérő státuszú ember normális, valamilyen szinten egymásra reflektáló kapcsolatának lehetetlenségével. Csak „tessék, tessék!”, ez a darabkezdő felütés, most az erről szóló könyvre is ajánlható.
Miről szól ez a tanulmány? Lehet egy negyven évnél régebben működő amatőr együttes néhány évéről hatszáz oldalon tudósítani? Erre nem tudom a választ. Én két nap alatt bevettem az anyagot. Az tűnt fel: a szerző nem az esztétikai, drámaelméleti kategóriák megfeleltetésében keresi a Woyzeck sikerét. Meg szeretné érteni azt a közösséget, amelyben megszületett a bemutató, majd a folyton változó előadás. Nyilvánvaló Sándor L. István számára, hogy egy misztérium, megismételhetetlen varázslat volt műsoron a Lőrinc pap téri pincében, nem egy elszínészkedett szöveg. A minőség, a hajdani szocializmusban lehetetlen és abszurd kvalitásos létezés példájával találkozott a néző. Alkotással, amely önmagáért és a benne résztvevőkért van, nem kultúrpolitikai elvárásokért, irodalmi tradíciók leporlásáért, és végképp nem gázsi borítékokért. Lehet így is --- ez kínzóbb útravaló volt a látogatónak, mint maga a darab nyomasztó története. Ha az alap hibás, a dőlés végzete eljön. De magától, vagy személy szerinti közreműködés is kellene hozzá? – ilyesmi titkok rogyasztották a pincéből felfelé botorkáló, megilletődött nézőket. Nem volt taps a befejezés után, ha volt egyáltalán befejezés, így nem enyhülhetett a feszültség a tetszésnyilvánítás levezető gesztusában. A katarzist mindmegannyian egyénileg, saját hangszerelésben hordták ki a résztvevők.
Nehéz többet írni – vagy mégis lehet, akár majd hatszáz oldalt – a Stúdió „K” működéséről, mint amit Fodor Tamás együttesvezető így foglal össze a könyv belső borítóján: „Az alkotás egy új élet, egy új teremtés. Ha a színház erre képes, akkor nem bérletes előadásokat játszik, hanem egy alkalmat teremt, amit legföljebb megismétel többször is mint teremtést. A művészi teremtés ugyanis többszörözhető. A kérdés csak az, hogy a közös alkotás során valóban létrejönnek-e interakciók, s az interakciók elérnek-e olyan minőséget, ahol a konfrontációk és a valódi konfliktusok keletkeznek. És hogy ezek a konfliktusok tükrözik-e a világ konfliktusait? Tehát egy olyan eredmény születik-e az alkotó folyamat végén, amiben napjaink valóságát szemlélhetik az emberek.”
A könyv a „Mesterek és műhelyek sorozatban jelent meg, a Selinunte Kiadó gondozásában, 2020 decemberében. A képen a Woyzeck előadás, előtérben Oszkay Csaba és Székely B. Miklós. Színes képen: Fodor Tamás rendező. Forrás: Stúdió "K" archívum.

17/11/2020

Tudják azt nagyon jól az érintettek, hogy a könyvesházakba gyakran költöznek szellemek. Távozáskor érdemes üdvözölni is őket, különben a sértődősebb fantomok kicserélik a vásárolt vagy kölcsönzött könyvek szövegét (részlegesen vagy teljesen). Nem ritka, hogy második olvasásra széthullik a kötet, a papírkötés elenged. Az e-book sem mentes a túlvilágiaktól, a központi garnizonok kísértetei küldik és visszahívják a texteket. Dzsinneket sejt a kezdő Kindle felhasználó a gépben, eleinte olyan zabolátlan az olvasó masina.
Az elektronikus könyv, mint a ma és a jövő emberének művelődés-technikai eszköze, világszerte az érdeklődés középpontjában áll. Zsebében egy egész könyvtárral él, aki Kindle, Kobo, vagy táblagép betűző kasztnit működtet.
De mi is igazán az e-book? Annyi bizonyos, hogy nem egyszerűen a nyomtatott könyv digitális verziója. Arról sincs már vita, hogy a tartalom új alakisága, a digitális irodalmi mű, felkúszott észrevétlen (?) a kultúra csarnokainak magas polcaira.
Az e-book performansz szólásra bír jól fogalmazó embereket. Összegyűjtöttem néhány frappáns kiszólást. Csak mutatóban: „A könyveknek remek ötszáz évük volt, most eljött a változás ideje.” (Jeff Bezos) „Az igaz Isten a megmondhatója, hány ingyenes kiadványt töltöttem már le, talán három életre valónál is többet. Ez van, létezik két dolog, aminek egyszerűen nem tudok ellenállni: az ingyen kaja, és az ingyen könyv.” (Steve Weber) „A számítógépek hontalan szörnyetegekként lebegnek a könyvek és képek kultúrája felett, mint óriási könyv-vámpírok.” (Friedrich Kittel) További idézetek: www.konyvkonnektor.hu (Kép: Pixabay, Gerd Altmann)

05/11/2020

Free vagy fizetős könyv: értelmes kérdés?
A média és a biznisz uralta könyv további teljesítőképessége megkérdőjeleződött a digitális textkultúra kibontakozásával. Az informatika totális konstruktivitása új helyzetet teremtett a könyvforgalmazás- és értékesítés változatlannak hitt regisztereiben. A legkarakterisztikusabb változás az, hogy az elektronikus felületeken megél a nem üzletszerűen tálalt tartalom is. A digitális szöveg nem az eladhatóság, hanem a létezés szintjén kapcsolódik be a könyvmiliőbe. A rendszeres olvasó kilép a fogyasztásra edukált kiadványvásárlói közegekből.
A könyvkomplexum ellentmondásos, kétértelmű, gazdasági és kultúr-hegemonista érdekek által konstruált folyamatait szétrobbantotta az e-könyv térhódítása. Simán csak azzal, hogy rendelkezésre áll egy új lehetőség a könyvelérésben: az ingyenesség. A mű magáért áll ki, hiszen szabadon elérhető, letölthető, gyakran továbbítható is. Az e-könyv természetszerűleg adottként mutatkozik meg a felhasználó előtt. Ilyen értelemben nem pusztán új médium, hanem kétlépcsős művelődési építmény: egyrészt információs felület, másrészt művelődéstámogató rendszerek – gyakran önszerveződésű – strukturálója is.

A nyomtatott könyv tartalékai kimeríthetetlenek. Az elektronikus szöveg távlatai beláthatatlanok. Az ingyenesség alapján álló elektronikus szöveggyűjteményeknek kedvező hatása lehet a digitális kultúra teljes egészének megismertetésére, a hálózati művelődés tartalmi kibontakoztatására, a nemzeti önismeret biztos pontjainak felfedeztetésére.

21/10/2020

A kor kreatívja: a népművelő
Mondták kultúrosnak, reszortosnak, műv. ház dolgozónak. Ritkán népművelőnek, pedig ez állt a diplomájában a művelődési szakterületen állásban levőnek. Ismertek sztárjai a hivatásnak, többnyire igazgatók. A kulimunkát végző munkatárs ritkán került előtérbe. Sokan voltak közülük megszállottak, szívügyük volt egy-egy csoport, szakkör élete és munkája. Az adott helyen, városban és falun, tisztelték, megbecsülték ezeket az embereket, ha nem is intézményi, miniszteriális szinteken. Filmklub szervezők, irodalmi estek rendezői, és annyi más közösségi kulturális alkalom kiötlői és megvalósítói ők az egykori épületek sokcélú termeiben. Erről további részletek: Művelődés profikkal. www.konyvkonnektor.hu

19/10/2020

Művelődés profikkal
Pezsgett az élet a múlt század hetvenes éveiben a kultúrházakban. Amatőr művészeti csoportok próbáltak, ismeretterjesztő előadások teltházzal zajlottak, szakkörök tevékenykedtek. Dübörögtek az ifjúsági klubok, sok zenével, híres emberek meghívásával. Mint egykori művelődési központ igazgató jól emlékszem: direkt politizálásra nem volt kényszer, nagyüzemű ideológiai munkaszervezést már nem igényeltek a felsőségek. Nagy ritkán kellett ünnepelni egy nevezetes évfordulót tessék-lássék módon. A hatalom célja az intézményrendszer működtetésével talán az ideológiai fejlesztés és ellenőrzés volt, ezt a szándékot tapasztalta az ember a fenntartókkal zajló örökös vitákban, de a valóságban más volt a helyzet.
Ez már egy lezárt korszak. Most mégis előjött a téma. „Beszélgessünk a közművelődésről” címmel olvasható írás (2020/40. szám) Trencsényi László professzortól az Élet és Irodalom hasábjain a hajdani fura terek kultúréletéről. Így utólag visszagondolva, a legfurcsább az, hogy az intézmény nevében benne volt a „művelődés”, de az életerőt, a lendületet nem egy műveltségeszmény felé való közeledés, fejlesztés jelentette, hanem a közösségi színterek értelmes, érzelmileg feldolgozható belakása, elfoglalása. Táncolni, verset mondani, kórusban énekelni, meghallgatni egy író-olvasó találkozót, akárcsak lejárogatni az ifjúsági klubba: ezek minőségi időtöltésnek számítottak. Volt egy hely, ahol élet lüktetett, hallani lehetett megszólítást nem csak hivatalos platformokról, hanem hiteles személyektől: művészeti vezetőktől, karnagyoktól, előadóktól, oda vetődő íróktól. Mi más dolga volt a kultúrház munkatársainak? Annyi, hogy a technikai-adminisztratív feltételeket megteremtsék, szerezzenek pénzt a programokra, és nem ritkán, okosan magyarázkodjanak a fenntartónál, ha valami rossz híresztelés érte el a felelősöket: például beengedett az igazgató olyan „új” műfajokat, mint a jazz, a dramatikus tánc, és mindenféle kortárs kísérletezés.
A cikk kapcsán nem lehet említés nélkül hagyni még egy felvetést. Trencsényi László szerint a Kádár-szocializmus nem sajnálta a pénzt a közművelődésre (na, erről is lehetne vitát nyitni!), és fontosnak tartotta a népművelő képzést, hiszen a cél az volt, hogy a népművelő elfogadott értelmiségivé váljon. Így ír: „Az un. művelődést, népművelést a politikai hatalom (még rothadó lazuló korszakában is alapvetően) indokrinációs célokra használta, erre adott pénzt, erre épített, erre alkalmazott szakembereket, akiket értelmiségivé képzett.” Erre csak annyit: még a diplomázás előtt, ab start azok voltunk, azok voltak tanulótársaim, későbbi kollégáim is, senkit nem kellett értelmiségivé képezni. Mit mondjak, a képzés sokszor inkább visszaképzett volna bennünket (legalábbis szándékaiban, de sikertelenül) egyfajta adott kulturális keret referenseivé. Ez nem általánosítható, és nem igaz összességében, hiszen kiváló tanáraink voltak, de néha érezhető volt ilyen irányú törekvés is. Népművelőnek általában olyan diákok jelentkeztek, akik már határozott műveltségi tartománnyal rendelkeztek, és művészeti-kulturális elhívatottsággal keresték a kulturális lehetőségekben való részvételt, gyakran maguk is alkotók voltak. Teljes cikk, benne az amatőr művészeti együttesek hajdani szerepéről való értékelés: www.konyvkonnektor.hu

01/10/2020

Félúton: print és más
Drámai mértékben csökken a magyarul olvasó kultúrkapacitás. Tizenkét százalékkal az elmúlt tizenöt évben – állítja egy friss üzleti felmérés. Igaz ez vagy sem? Ezt csak akkor lehetne megállapítani, ha az olvasást a mai kor informatikai komplexitásában mérnék fel, figyelembe véve a könyv alakiság gyökeres változásait, és az olvasó médiális környezetének radikalizálódásából következő szöveg elérési- és befogadói háttér robbanásszerű fordulatait. Mit állít még a kutatás? Nem kevesebbet, mint hogy az olvasók közel negyede az e-könyveket egyszerűen lekalózkodja illegális oldalakról. Ez nagyon kemény tény – ha igaz lenne. A valóság ezzel szemben az, hogy a legális free e-könyvek választéka szinte áttekinthetetlen. A nagy nemzeti digitális projektek nyílt hozzáférési könyvadatbázisai mellett, maga a kereskedelem is ráfordult az ingyenesség egyes formáira. Például bőven lehet letölteni kereskedelmi portálokról is szabad e-könyveket, a nagy e-tartalom áruházak külön is listázzák az ingyenes termékeket. Az pedig valóságos globális ingyenesség, szellemi eldorádó, hogy a forgalmazói portálokon szabadon bele lehet olvasni az egyébként kasszaköteles e-könyvek tíz-húsz százalékába. De más is van, csak néhányat említve a free lehetőségekből: a szerzői web-oldalakon sorjáznak a terebélyes szemelvények; folyóirataink online változatai teljes műveket, más esetben bő részleteket tesznek elérhetővé; a kulturális web-oldalakon külön „Olvass bele” menüpontok élnek. És persze a hazai csúcs- teljesítmény a két szuper free könyv-archívum: a Magyar Elektronikus Könyvtár szinte a teljes magyar klasszikát szabadon kínálja, a kortárs irodalmat pedig a Digitális Irodalmi Akadémia. Ezen kívül még hány és hány e-könyvtár feszül az olvasónak: egyházak, egyetemek, országos kulturális intézmények, önkéntes társulások működtetnek könyv elérési portálokat. Olyan sok értelme nincs kalózkodni, ha valóban olvasni akar az érdeklődő. Ettől függetlenül vitathatatlan, hogy akadnak – nem is kevesen –, akik esetleg tudatosan keresik az illegális oldalakat, de hogy ez a kriminális létszám nem teszi ki az olvasók majd negyedét, mint ez a felmérésben szerepel, ebben biztos vagyok. teljes cikk és elemzés: www.konyvkonnektor.hu

29/09/2020

Gutenberg vagy Googletenberg?
Közzétette a TÁRKI a 2020-as év első felében – benne már a koronavírus hatáselemzéssel – végzett kutatását a magyar könyvolvasók természetrajzáról. Lényegében azt vizsgálta a cég, hogy mennyi időt fordít olvasásra a magyar nyelvet ismerő-használó (tehát határon túliak is) ember, illetve hogy miképp jut könyvhöz az érdeklődő betűbarát. Vásárlással, könyvtári kölcsönzéssel, ingyenes letöltéssel?
A téma majd mindenkit érdekel, hiszen alig van háztartás, amelynek nem lenne része a könyv. Kulturális közműről van szó, bár a rezsicsökkentés idáig nem terjedt ki.
Elsőként az merült fel bennem, lehet-e ma még a könyvkereskedelem terminológiájával egyáltalán leírni az olvasáshoz fűződő kontaktok jellegét, méretét, mélységi kapcsolódásait? Szerintem nem.
Konkrétan azért, mert nincs pontosan meghatározva, mit értenek könyvön a kutatást elvégző munkatársak. Például a hangoskönyvet is a könyvhöz számolták, anélkül, hogy meghatározták volna, hogy az audiobook alatt felolvasott írásműre gondolnak, vagy dramatikus színházi feldolgozásra, esetleg megzenésített versekre. Az e-könyv fogalmi körülírása is labilis. Úgy tűnik a felmérés szóhasználatából, hogy elektronikus kiadványon olyan kreációt lajstromoztak, ami nyomtatásban is létezik, és kapható a digitális változata is. Csakhogy az e-könyv, helyesebben az e-olvasnivaló ennél sokkal tágabb eszmekört jelent ma már. Elég csak a könyv-applikációkat említeni, a PDF-es verziókat, vagy akár a kivágatokat, idézetgyűjtő weboldalakat, az insta-verseket. Mást se kellett volna tenniük a kutatóknak, mint rámenniük a két legnagyobb ingyenes magyar könyv-platformra, (MEK, DIA) és rápillantani a kínált digitális verziók sokaságára.
Talán jól jellemzi a könyv körüli fogalmi determinációs kínokat a Digitális Bölcsészet legfrissebb számában megjelent tanulmány, amelynek címe is kifut a jelen kulturális útvesztőire: „Eszkalálódott olvasás”. Ebben ez áll: „Az olvasás ekként nem csupán abban az értelemben válhat „eszkalálódottá”, hogy túlhalad a hétköznapi léptéken, hanem abban az értelemben is, hogy – miközben továbbra is kötődik konkrét léptékekhez – bizonyos szempontból minden léptéket meghalad, sőt meghaladja a léptéket mint olyat.” Végül úgy záródik az írás: „…ha egyáltalán létezik olyasmi, amit úgy hívhatunk: olvasás.”
Természetesen ezeket az elméleti – nagyon is szükséges – megközelítéseket nem egyszerű a mindennapok nyelvére lefordítani. Annyi mindenképp látható belőlük, hogy aki ma a hazai olvasási kultúra aktuális helyzetéről kíván képet adni, minden jószándéka és egyébként kimunkált szociográfiai jártassága ellenére is, nagyon veszélyes terepre kalandozik.

Cím

Budapest

Weboldal

http://www.konyvkonnektor.hu/

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Könyvkonnektor új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Vállalkozás Elérése

Üzenet küldése Könyvkonnektor számára: